Gulyás Dénes: Böjti asztal
Nagyböjt idején a mai ebédről írást küldeni a Kantinnak talán kissé szemtelen vállalkozás, hiszen az étkezés öröme a böjttel, annak lényegével önmagában antagonisztikusnak tűnhet.
Mostanság került asztalra
Nagyböjt idején a mai ebédről írást küldeni a Kantinnak talán kissé szemtelen vállalkozás, hiszen az étkezés öröme a böjttel, annak lényegével önmagában antagonisztikusnak tűnhet.
Csak álltam és megigézve bámultam. Ritkán találkoztam ilyen szépséggel. Áradt belőle a természet, az egészség kalandra csábító illata.
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
Egyszer régen, faluhelyen, lakodalomra késszülő asszonyseregnél láttam, hogy a kacsát konyhakészen, egészben megfőzik. Nem teljesen, de közel teljesen. Utána aprították darabjaira, csak sózták, és be a kemencébe. Emlékezetes csodák kerültek ki onnan.
A karantén tavaly megérlelte az időt a fűszerkertünk megújítására, amely meg is hálálta a törődést. Az erős paprika nem különösebben élvezte a hidegebb napokat, de a mentafélék és a bazsalikom az izraeli januárt is jól bírják.
Tócsnit sütni csakis lámpalázzal tudok. Ez környezetbarát ugyan, de jóval tovább tart, éhes embernek istencsapás. Gyerekkori emlékképek, ízfoszlányok a számban, hó elején párizsis kenyér, hó végén tócsni a vacsora.
A recept nagyon régi. Az összes nagyanyám, dédnagyanyám, s azok nagymamái is valószínűleg így készítették. Egy darabig mentem a kitaposott ösvényen, s hogy jó úton járok, gyermekkorom óta jól ismert illatok igazolták, egészen a második lépésig. Ez megnyugtatóan hatott, de a bennem bujkáló engedetlen kukta letért az ösvényről.
Finom csevapcsicsát vettünk, és Ágnes lányom rögtön megjegyezte, hogy ez a kolbász neki nem ízlik. Természetesen anélkül, hogy megkóstolta volna.
Alapvetően a három szín- és ízréteg teszi mutatóssá. Legalul a dió, középen a mák és a szilvalekvár feketéje, felül pedig az alma szerény, szűzies világossága. A tészta vékony rétege csak sejlik, a fogyasztó szinte csak tölteléket harap.
Nem tudom, mi történt, de reggel azzal ébredtem, hogy hecsedlit szeretnék. Mindenáron.
Úgy tudtam, a svéd „tång” szó (harapó)fogót jelent. Kissé meglepődtem, amikor az ikrák mellett találtam meg a kellemes külsejű üvegcsét, valami fekete színű, kaviárra emlékeztető ételfélével.
Az ünnepekkor közkedvelt bakalárról eleinte rémmesékbe illő történeteket hallottam, hogy az elkészítése mennyire elviselhetetlen. Finoman fogalmazva, a szaga nem igazán illik a karácsonyi idillbe.