Zsubori Ervin: Egykocsányú ikrek
Adalékmentes adalék a betakarítási körképhez, avagy családi jelenet a konyhakerti paradicsomidény végnapjaiból.
Mostanság került asztalra
Adalékmentes adalék a betakarítási körképhez, avagy családi jelenet a konyhakerti paradicsomidény végnapjaiból.
Egy ekkora tök nem tréfadolog! Mivel kerékpárral járok, mint majdnem minden koppenhágai, már a hazaszállítása sem volt egyszerű, feldolgozása pedig ránézésre is legalább fél napos munkát ígért.
Mohóságom oda, a tenger szaga, íze, zenéje és látványa jóllakottá tett. Mégsem bírom ki, hogy egy szelet pressuttu ‘e brebeit ne csenjek az asztalról.
Kisebb eszmefuttatásba kezdtem a pincérkisasszonynak arról, hogy a világnak tulajdonképpen egyetlen baja van, hogy semmi nem az, aminek hívják. A szavak nem azt jelentik, ami az értelmük, a süteményben KELL lennie cukornak, tejnek és lisztnek, különben az nem lehet sütemény.
Két éve már nincs közösségi kertben parcellám. Idén az erkélyen próbálkoztam.
Vagy két hete elhatároztam, hogy nem hagyatkozom olyan avítt dolgokra, mint sütirecept, hanem megtanulom a szakmai alapokat, aztán lássuk, mit mutat a valóság.
Kétféle szakács van: aki követi a recept utasításait, és aki nem. Én előbbi csoportba tartozom, így annak ellenére hozzáadtam a 250 gramm vajat a masszához, hogy rettenetes soknak gondoltam a mennyiséget.
Egyetlen szem kerül terítékre, a hosszúkás fajtából, ő nyerte a pirosodási versenyt. Érintésre kézben marad, elválik az éltető szártól, nincs tovább mire várni.
Ma van dzsuszak, de az előtte és az utána következő nap is ünnep. Ilyenkor szokás teleholdat nézni, kívánni valami szépet és jót, remélni az égiek segítségét. A dzsuszak persze evés is, mint minden ünnep az emberek között.
Reggeli gazdagon, az izraeli Binyaminából, a Galileai Betlehemben termett olívaolajon elkészítve.
Koreában minden más évszak gyönyörű és kellemes, de nyáron monszun is van, tájfunok is jönnek, s ezt senkinek sem könnyű elviselni. Az egyik menedék a kreatív főzés…
A menü: az elmaradhatatlan kagyló citrommal, illetve „coppino”. Utóbbi egy San Franciscóból származó halpörkölt, tulajdonképpen egy olasz-amerikai étel, ami az itáliai konyha halleveséhez hasonlít.