Varga Marina: Gofcsi és tortizza
Az idei balatoni strandkaja-verseny győztese, illetve egy tavalyi induló – cross-over kulináris élmények, egyenesen a balatonfenyvesi strandról.
Mostanság került asztalra
Az idei balatoni strandkaja-verseny győztese, illetve egy tavalyi induló – cross-over kulináris élmények, egyenesen a balatonfenyvesi strandról.
Magyar határhoz közeli, kellemes környezetben lévő lelőhelye ennek a jellegzetes ételnek az eszéki erődben található. Ahol esténként az egyik helyen a cigány húzza, a másikon tamburások pengetik hol édes, hol bús nótáikat. És már a parkolóban megcsap minket a közép-európai bogrács- és grillkultúra illata.
A reggeli, ami fenséges, nem siet és mosolyog rád.
Egy Szent István-napi szilvás-körtés-diós-karamellás bujaság története, sajátos szövegjátékkal elmesélve: Bea augusztus 20-án kelt (!) süteményes sztorijába Tamás trollkodott bele.
Sütőajtón át járok-kelek egy másik, porcukros világba, ahol nem minden sül el jól. De az első mussztorta igen.
Kétség nem fér hozzá, Hernádkakon lángosláz van kialakulóban. Köszönhető ez egy remek kis éteknek (és persze a sütésére jó alkalmat kínáló helyi piacnak), s egy látszólag egyszerű, de épp egyszerűségében nemes, és pont emiatt könnyen el is rontható finomságnak, amit több helyütt is krumplilángosnak neveznek.
Az emlékízek íz emlékek: sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból. A reszelős túrosig mintegy harminc évet kell visszalépni az időben. Ez volt az egyik kedvenc sütim.
Hamvas Karneváljában „Hermina néni porhanyóstésztát készít. A lisztet a margarinnal összedörzsöli…” Azóta érdekel, milyen az a porhanyós tészta, nyilván valami linzerszerűség, mert aztán tej, tojás és élesztő kerül bele még a regényben. Most csináltam egyet.
A ládákban, a szokásos pirosak mellett, szinte fekete, világos piros, sárga, majdnem fehér és „cirmos” paradicsomok is voltak. Vettem belőlük egy kis kollekciót, hogy az ízük is kiderüljön.
Ízemlék egy baráti műterem-látogatásról.
Ez az írás nem egy ízemlék rekonstruálásáról szól. Nem emlékszem otthon vagy a nagymamáknál komolyabb volumenű lekvárbefőzésekre, de majd én megmutatom – gondoltam. Annál is inkább, mert a kertben idén bőségesen termett a bodza, lekvárja pedig passzol a rántott camemberthez, ami nálunk bőségesen fogy.