UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Mostanság került asztalra
A Jókai-bableves receptje a mi családunkban is szinte Saját levében módra készül; ha az ember jót szeretne főzni, hallgasson a profikra. Egyedül a malacköröm marad ki belőle, talán a nem teljesen őskeresztény felmenőkre tekintettel, ám a jófajta kolbász és füstölt hús esetében a hal nevét mi sem kérdezzük.
Eszembe jutott persze, mit szólnának a csirkéhez a palócok, a történeti háttér feltárása során azonban – amint az a Saját levében kötetben is felbukkan – kiderült, hogy az eredetit Gundel János alkotta meg Mikszáth Kálmán tiszteletére. Így nincs miért és kitől elnézést kérni.
A paradicsommal ugyan lassan kifutunk a szezonból, de még lehet kapni finomat. A kecskesajt vagy a juhsajt beszerzése szintén nem jelenthet gondot, legfeljebb az áruk miatt nem vesz az ember naponta belőlük. A recept szerinti harmadik fontos összetevő, a fekete olívabogyó viszont már nehezebb ügy.
Emlékszem, két lány polentát kezdett készíteni egy hatalmas, gyönyörű acéledényben. Nem lehetett nagy gyakorlatuk ebben, mert hol sűrű volt, hol híg, hol vizet, hol kukoricadarát tettek még bele, egy része már másik edénybe került át – úgy szaporodott a polenta, mint a mesében.
Egy családi évforduló kapcsán úgy gondoltam, beható kutatásokat végzek a magyaros lepény és a talán angolszász eredetű pite összehasonlítására. A Meggyes pite receptjét pedig a Saját levében című kötetből vettem hozzá.
Nincs még egy ember a környezetemben, aki úgy értene a habcsókkészítéshez, mint a Saját levében mestere. Aki csak a receptet olvassa, elképzelni sem tudja, mi lehet olyan nehéz a látszólag pofonegyszerű lépések utánacsinálásában, de ha kóstolta már a habcsókját, alighanem bele se fog. (De ez az írás most egy másik receptről szól inkább.)
Egy újdonsült cukkinifőzelék-függő vallomása.
Berlin, reggeli; kenyér, szalámi. Mintha ráöntötték volna.
Előétel, felsőfokon.
Egy két évszázaddal ezelőtti éhínségre, pontosabban annak elmúltára emlékezve, éppen kétszáz éve rendezték meg az első canstatti mezőgazdasági ünnepet Németországban, mely azóta is minden évben Canstatter Volksfest néven fogadja az éhes és szomjas tömegeket. Az idei évfordulón egy kísérőrendezvényre is sor került Stuttgart központjában, Historisches Volkfest címmel, kiállításokkal és hagyományos, részben már feledésbe merült sváb ételekkel emlékezve az ínséges időkre.
Így fest egy (két) kávé Szarajevó történelmi központjában, a Baščaršija egyik kávézójában, egy szeptember végi szombat délelőttön.
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)