Nagy Izabella: Mogyorós sütike – ha megég
Történet arról, amikor egy beszélgetés tovább tart, mint a sülési idő.
Mostanság került asztalra
Történet arról, amikor egy beszélgetés tovább tart, mint a sülési idő.
Volt szerencsém a most elköszönő esztendő zömében együtt időzni Leonardo da Vincivel – és mondhatom, remek társaság! Míg Walter Isaacson hatalmas lélegzetű, kimerítő alaposságú élet- és pályarajzát fordítottam, az ehhez végzett kutatásaim során rengeteg érdekességre bukkantam.
Felfedeztem egy tortát, amiről azonnal a Spanyolnátha Téli Kertfesztiválja jutott eszembe, ugyanis ez egy hidegkedvelő mussztorta. Kiválóan tart mínuszban. Sőt. Könnyen Schiele-síthető. De ha már Egon Schiele-nek köze van egy tortához, akkor az többé nem mussztorta. Onnantól mufftorta.
Adalékok egy tortasütés hátteréhez…
Van három mézeskalács. Sőt több. Érezni, van bennük anyag. Az ízük egy (finom), a formájuk három. Jelképeznek valamit.
Érdekes, hogy kint úgy tartják, a dimbes-dombos pizzatészta már eleve Olaszországot jelképezi. Hiszen van bemélyedés, azaz völgy, van nagyobb dudor, vagyis hegy, és a szélén, a legsimább pontjánál pedig a ott a tengerpart…
Van ez a sólet dolog… Nálam évente egyszer, mert az egy ünnep. Ha már, akkor nyilván az eredeti zsidó módszerrel, pénteken az alacsony hőmérsékletű sütőbe be, a megfelelő nagy casserole-ban, szombaton előkapni.
Bécsben egy kiadós kiállítás-nézegetés után muszáj kávézni. A Café Museumban van a lányom kedvenc csoki mousse-a. És persze Herr Müller. Egyszer majdnem elbotlik, azt nézi, hogy őt nézzük.
Ez a feketefeszt, de hát egy tucat étel és ital kevés fesztezni, gondoljuk magunkban, ez egy ínyenc kiállítás, egy magasztos feketeség, magas hőfokon, ahol a barna barnábbnak tűnik, a világos mélysötét. Exkluzív riport az első budapesti Black Food Festivalról.
Aztán közelgett a Halloween, amit nem nagyon tartok, de ilyenkor általában pár vicces recept is szembejön. A múmia pizzával is ez történt, egy videót láttam róla.
Tel-Avivban reggelire én általában beérem hummusszal és pitával, de mivel most családdal nyomulok, elvittem őket – meg magamat is – a piacra reggelizni.
Yafo, azaz Jaffa, Tel-Aviv legősibb városrésze. Egy csodálatos lakásban itt működik Steiner Kristóf konyhája. Már az odavezető út csoda volt, csevegős séta az alkonyatban, lányom egy scooterrel nyomult mellettünk; pompás itt a közlekedés.