Hajdú Mónika: Az első szülinapi tortám
Vannak dolgok, amiket már korán el kell kezdeni.
Vannak dolgok, amiket már korán el kell kezdeni.
Mivel vendéglátásban profik, a fado előtti vacsora is tipikusan portugál volt. Elsőnek is jött a káposztaleves, ami meglepte a csoportunkat…
Kávészünetre home office-ban is szükség van.
A koronavírus miatt beszorultam otthonomba, és végre olyan tevékenységekbe kezdhettem, amelyekre még soha életemben nem volt időm. Ilyen a pogácsasütés is.
Daragaluska leves, sóskamártás, kalács, ráma.
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Mióta karanténba szorultunk, váratlanul kitört belőlem a házitündér. Sütök-főzök, mosok, vasalok. És tudom is már, hogy miért.
Öt éve, a lakásavatómon találkoztam először az Erényi Szász Ági által sütött csodával, amit nem tudtunk abbahagyni. Meg kellett csinálnom.
A töltött káposzta a „mindenki-kicsit-másképp-csinálja” ételek közé tartozik. Ennek ráadásul több különböző „alapreceptje” is ismert: kolozsvári, szabolcsi. Az enyémről egy biztos, hogy nem szabolcsi, mert paradicsom nincs benne. És talán mondanom sem kell, hogy az enyém a legjobb…
A szédertál Pesten maradt, ki a fene gondolta, hogy hónapokra leszünk bezárva vidéken. Sebaj, biztosan nem néznek majd hülyének, hogy míg más kenyérsütőt és élesztőt hajkurász, én szédertálat és kipát rendelek.
1 ek olaj elég lesz. Talán.
Nálunk, Csángóföldön, úgy tartották: senki sem lehet annyira szegény, hogy erre az étekre ne futná neki. Nagyanyám mindig a kétliteres piros-fehérbabos fazakában főzte, mert kettőnknek nem kellett ennél több (néha el sem fogyott).