Petrőczi Éva: Gyógyító ízemlékeztetők – Szajkó István módra
Az ízek és finom étel-illatok Szajkó-féle ábrázolásait szemlélve számtalan emlék rebbent fel bennem: nagymamám illatos kenyereitől a saját köményes nosztalgia-sütéseimig.
Magyarországi abroszok emlékezete
Az ízek és finom étel-illatok Szajkó-féle ábrázolásait szemlélve számtalan emlék rebbent fel bennem: nagymamám illatos kenyereitől a saját köményes nosztalgia-sütéseimig.
A lila nagy pettyes, pörgős szoknyás nő az egyszínű sötétlila alsószoknyáját ki-kivillantva fáradhatatlanul ropja. Egy másik nő időnként hintőport pumpál egy műanyag dobozból a saját talpa alá, hogy jobban csússzon a kövön a cipőtalpa.
Beleszeltem a tányérba két paprikakarikát, aztán szedtem a levesből – és egyszer csak ott volt.
Ezidén szokatlanul nagy, mert családom személyes életébe is beleszövődő látvány-emléket kaptam a sümegi Kisfaludy Sándor Emlékházban.
A semmiből beúszott egy megfoghatatlan ízemlék, és nem hagyott nyugodni.
Reggelente megkóstolom, leszedek pár fürtöt, s amikor mér érett, édes és fanyar, szinte hallom, hogy azt mondják: most. No, akkor a bokrok közé ülök, és könnyítek rajtuk; az idén húsz kilónyit sikerült.
Hetvenedik születésnapomhoz közelítve olyan nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy feltétlenül gyermekkorom Óbudájába, a Kerék vendéglőbe kellett mennünk a családdal megünnepelni.
Öcsit könnyebb átugrani, mint körbejárni.
Minket sok szál fűz a Kaukázushoz, Örményországban voltunk nászúton, ami ott van a szomszédban; Grúziába még nem jutottunk el, de grúz étterembe már sokszor.
Solymi cimboránk üzent, hogy Valentin napkor fergeteges rock and roll parti lesz a Csiliben, elmegyünk-e vele. Hogyne mennénk, gondoltam, hiszen nekem meg születésnapom van.
Idei első pár szem érett fügénk.
Főzök neked. / Mondja, és azt gondolom, kedves tőle. / Lecsurog a verejték gerincemen. Ilyen a nyár idén.