Draskovich Edina: Egy átlagos vasárnap reggel, snidlinggel
Az ollós kompozíció nem valamelyik nemzeti ünnepünkön készült, hanem vasárnap reggel a teraszon, ráérős reggelizés közben, néhány perccel azután, hogy tőből metszettem egy csokor snidlinget…
Mostanság került asztalra
Az ollós kompozíció nem valamelyik nemzeti ünnepünkön készült, hanem vasárnap reggel a teraszon, ráérős reggelizés közben, néhány perccel azután, hogy tőből metszettem egy csokor snidlinget…
S az étel, aminek szinte semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni – és most ott virít az étlap kellős közepén! –, nem más, mint a melanzata parmigiana, vagyis a pármai padlizsán. Ami lehet, hogy nem is pármai igazából?
Konstruktív párbeszéd a reggelizőasztal mellett…
Miután Dániel András kolléga képes volt a drámaíróverseny megpróbáltatásai közepette még egy kávéjegyzetet is írni, a Brill Szálló általa már megénekelt koffeinbombája után ittam még egyet a színház büféjében.
Hány kávét iszik meg az ember 36 óra alatt, ha az a feladata, hogy egyetlen éjszaka megírjon egy drámát? Többet, mint gondolnánk…
Amikor a kenyér életre kél, akkor szuszog, puffog, mondhatni, örvend: most övé a tér.
Március 21-e a költészet világnapja. Ezen a napon Budapesten is lehet verssel fizetni a kávéért. Két vers = két kávé.
Vasárnap. A teraszon.
Ez legyen a legnagyobb baj: vasárnap kora délután, egy kávé mellett ülni egy dél-olasz kisváros álmos főterén és élvezni a márciusi napfényt, ami ekkor, ezen a vidéken már hol kicsit erős, hol meg még csak simogat.
A rákészülés szertartása. Színházra, mozira, egy jó vacsorára, esetleg egy kellemes esti sétára. Mindegy is. Most épp Palermóban.
Ez az olajban tocsogó édességbomba minden skót dietetikus tiltott gyümölcse.
Pilsenihez pedig mit együnk egy prágai sörétteremben, hát naná, hogy gulyásnak nevezett, pilsenivel kezelt pörköltöt karlovsky knédlivel, mi mással.