Petrőczi Éva: Egy kávégép apropóján
A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam.
A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam.
Puritánia kulináris tartományának minden kétséget kizáróan legmaradandóbb, legtöbbet idézett nyelvi fordulata Medgyesi Pál – kegyes íróink sorában az abszolút „sztár-szerző” – „Tök-é avagy túrós étek?”-fordulata.
A puritán irodalmi művek gyakori olvasójának nyilvánvalóan feltűnik az evéssel-ivással, ételekkel-italokkal, mértékletességgel-mértéktelenséggel kapcsolatos metaforák nagy száma, amely messze meghaladja az ugyancsak nagyszámú állat (különösen madár!) metaforákat. Nem csoda, hiszen ezek a „képes beszéd”-elemek egytől egyig a puritán ízlésnek, mentalitásnak oly kedves „reáliák”, valósággyökerű kifejezési eszközök kategóriájába tartoznak.
Lencse, borsó, kása, / Diák táplálása. / Galuska, derelye: / Diákok ereje.
Tésztakupolás, forró levesek / és a gyerekkori könyvek…
„Két zöldségszelet rántva, tartár…” / gyász-zene most a sokszor hallott / pincéri mondat – a pécsi Nádor emlékezetére.