Farkasinszky Edit: Üzenet a boltból
Bevásárlás karantén idején – élő, egyenes adás.
Bevásárlás karantén idején – élő, egyenes adás.
Fifi a Vörös Áfonya bokrának egyik illatcseppje volt, aki a méheket, darazsakat útba igazította bokor anyukája felé, hogy azok virágporral szedjék meg kicsike sajtárjaikat.
A fotó ma délután készült, öt óra után három perccel, annak örömére, hogy hét hét után, és napra és percre pontosan hat évvel az első itteni rozéfröccs elfogyasztásával egyidőben újra megnyitott a debreceni Divino.
Kapaszkodók.
Nem kell neki se pár, se porzó. A tavaszi döngicsélés sem idéz benne bágyasztó emlékeket. Elég egy botot bedugni egy cserép földbe, s évekig vígan burjánzik a gang végében.
A szalonna nem lehetett sokkal vastagabb, mint a bükkfából hasított, s kézvonóval simára húzott lapítódeszka, de sarkai nem voltak megcifrázva. Még látszott rajta a böllér pálinka után sóvárgó, meglebbenő keze nyoma.
Kovászos, dagasztott, kelesztett. Jelenet a karanténnaplóból.
Engem ki lehet üldözni a világból a kovászos uborkával. Egyszerűen nem szeretem az ízét. Nem is a kulináris élvezet miatt csinálom, hanem azért, mert nekem ez maga a nyár.
Délben beült az önkiszolgáló jókora hodályába, tálcáján valamilyen egyszerű, első pillantásra azonosítható alapanyagú étellel. Pár perce falatozhatott, mikor odajött egy láthatóan illuminált egyén, valamit mondott, s tányérján üres főzelékkel leült vele szemben.
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
A túrógombócot a lányom is, a papája is nagyon szerette, épp csak tőlem nem kaptak soha. Arra már nem emlékszem, hogy megpróbáltam-e és nem sikerült, vagy próbálkozás nélkül valamiért azt gondoltam, hogy túrógombócot csinálni nagyon nehéz és bonyolult dolog. Mindenesetre a túrógombóc a hiányosságaim hosszú listáján szerepelt. Mígnem egyszer…